Zölddió lekvár

Tavaly kezdett el izgatni a zölddió lekvár és befőtt készítés kérdése, el is döntöttem, hogy majd idén, de most beleestem a még nem jó - még nem jó – már nem jó csapdába…
Sokáig csak nézegettem a zölddiót a fán, túl kicsinek találtam, hadd nőjön még, aztán mire szedtem, már kialakult a csonthéja:-) Jövőre majd jobban odafigyelek!
A jó sors úgy hozta, hogy mégis találtam a célnak megfelelő zölddiót, így hozzáláthattam a lekvárkészítésnek. Csak elvetemültek vagy nagyon elszántak fogjanak hozzá, mert ettől macerásabb lekvárral még nem volt dolgom!
Maya blogján találtam a lekvár receptet, jobban örültem neki, mind a Goldenblog helyezésnek:-)

Használtam hozzá:
300 g zölddiót (tisztított állapotban mérve)
480 g cukrot
300 ml vizet
1,5 citrom levét
1 vanília rudat

A tisztítás a legnehezebb és hosszadalmasabb munkafázis. Csak gumikesztyűben érdemes hozzáfogni, különben egy hónapig várhatjuk, hogy lekopjon a zölddió festékanyaga. A hámozást célszerű egy rövid pengéjű, éles késsel végezni, az összes zöld részt el kell távolítani, csak a majdani dió belsejére van szükség.
A már megtisztított diókat egy vízzel teli edénybe helyezem, az első 3-4 órában párszor lecserélem a vizet, majd egy fél citrom levét is belecsavarom és a diók tetejére helyezek egy kistányért, ez lenyomja a diókat és a citromos víz alatt tartja őket. Így várják a másnapot, amikor hideg vízben felteszem főni és 3 percig hagyom forrni, majd lecserélem a vizet és újra főzöm, összesen háromszor.

Közben elkészítem a cukorszirupot: a vizet összefőzöm a cukorral és a felvágott, kikapart vaníliarúddal. Forrástól számított 15 percig főzöm, majd hozzáadom egy citrom levét és a diót. Addig főzöm közepes erősségű tűzön, míg megpuhulnak a diók. Ekkor feltekerem a tüzet és még egy – két percig erős lángon forralom. A nagy cukor tartalom miatt a szirup hamar karamellizálódik, kihűlés után megvastagszik. A kész „lekvárt” sterilizált üvegbe töltöm, rátekerem a kupakot, fejtetőre állítom 5 percre, majd egy plédben hagyom kihűlni. Remélem, hogy nagyon finom, mert nem volt egyszerű elkészíteni!



Update: túlesett a kóstoláson, megérte a munkát. Isteni!

Louis Armstrong Jazz Fesztivál, Bánk

Szeretem a jazzt. Kisgyerek koromban, Édesapám állandóan Louis Armstrong és Ella Fitzgerald lemezeit hallgatta, gyakorlatilag „az anyatejjel” (na jó, a tejbegrízzel) együtt szívtam magamba a jazz szeretetét, szerencsére Életem Párja is osztja rajongásom. Ahogy időnk engedi, eljárunk a helyi jazz klub rendezvényeire, ahol a Kőrösi Szürke Verebek Jazzbandája nem egyszer rangos muzsikusokat lát vendégül, néha messzebbre is elmegyünk egy jó koncert kedvéért. Múlt hétvégén Bánkon rendezték meg a VI. Louis Armstrong Jazz Fesztivált, felkerekedtünk barátainkkal és két napig fergeteges muzsikában volt részünk. A fesztivál egyik alapítója és állandó vendége Joe Murányi, aki 1967-től 1971-ig, Armstrong haláláig zenekarának egyetlen fehérbőrű klarinétosa volt. Joe bácsi jó egészségnek örvend és idén, 81 évesen is megtisztelt minket a jelenlétével és muzsikájával, a Bánki-tó viziszínpadán és a Tó Wellness Hotel kertjében.


Voltak pillanatok, amire azt gondoltam, hogy „ha meghalok, egy ilyen pillanatban történjen”, nagyon jól éreztük magunkat jó zene, jó borok és barátaink társaságában. Gasztro vonatkozása is volt a hétvégének, mert a lelki táplálékon kívül mást is vettünk magunkhoz, a Tó Wellness Hotel konyhája hozta a megszokott színvonalat, finomakat reggeliztünk és egy jót vacsoráztunk náluk, de a tó partjára, a színpad közelébe kitelepült vendéglátó egység kiverte a biztosítékot rendesen. Pénteken este úgy döntöttünk, nem a Tó Hotelben vacsorázunk, inkább bekapunk valamit a színpad mellett, ott legalább halljuk a zenét.


Rossz döntés volt. Baromi drágán ettünk olyan, de olyan pocsék ételt, amihez évek óta nem volt szerencsém és amit már nem vesz be a gyomrom. A választék mérsékelt, az ilyen helyeken megszokott: sült hurka, kolbász, saslik, szelet húsok, steak krumpli, savanyú uborka, sör. A krumplit elfelejthették megforgatni, egyik oldala szénné égett. Kifejezetten kértem, hogy ne tegyenek az adagunkba égett krumplit, azért párat belecsempésztek, kilónként 3500.-Ft-ért. A hurka íztelen, a kolbász tűrhető, de ennek is egyik oldala szénné égve, ugyanúgy mint a száraz, sótlan, fűszertelen, fantáziátlan sasliknak. Szelet húst nem kértünk, mert arról messziről látszott, hogy cipőtalp és égett. Mindez kilónként 4500.-Ft-ért, tányérral együtt mérve. Azért ahhoz már pofa kell, hogy a hurkát egy árba mérjék a csirkemellel és két, kisújnyi uborkáért 360 Ft-ot kérjenek, a drágább sört is ugyanabból a csapból csapolják, mint az olcsóbbat. Tipikus lehúzós vendéglátás. Ma megnéztem a honlapjukat, azt hittem nem látok jól, azt írják: „a vendéglátás minden területén a legmagasabb szintű szakmai ellátást vagyunk hivatottak biztosítani. Szolgáltatásaink a vendéglátás minőségének tökéletesítésére irányulnak. Szakmai tapasztalatunk professzionális rendezvényüzemeltetést garantál partnereink számára, hiszen a magas színvonal és a rendezvényen belüli szolgáltatások, maradéktalanul biztosítják ezt.
Számunkra a vendég a legfontosabb.” (Tényleg?, na, nemá…)
”Célunk, hogy szolgáltatásainknak köszönhetően rendezvényeiket kiemelkedő szakmai színvonalon valósítsuk meg.” Hát uraim, innen szép felemelkedni, mert Önökhöz képest még a béka hátsója is magasan van, a színvonalon még dolgozniuk kell, méghozzá sokat, mert ez messze volt az elfogadhatótól…Mindenesetre, a Nemes Party Vendéglő szolgáltatásait senkinek sem ajánlom!

Azért a péntek esti Jazz Steps, Joe bácsi és zenekara, a szombat délutáni Swing Manouche Project

és a szombat esti Joscho Stephan Trio fergeteges előadása kárpótolt mindenért,


még azt sem bántam meg, hogy nem a másik kedvencem, a Simply Red koncertet választottam. És jókat is ettünk, a Tó Hotelben. Jövőre is ott leszünk.

Zabpelyhes, almás sütik

Ma reggel isteni fahéjas illatra ébredtem, Nagylány zabpelyhes, almás, fahéjas sütiket sütött, olyat, ami a szénhidrát szegény diétájába is beleillik, SAJÁT receptje alapján:-)
A látszat csal, nem cookie-szerű ropogós keksz, hanem puha, csábító és nem utolsó sorban lisztmentes kis sütik.

Hozzávalók:
3 hámozott, reszelt alma
2,5 dl natúr zabpehely
1 tojás
kb 1 csapott ek fahéj
50 g olvasztott vaj
annyi natúr joghurt, amennyitől a massza összeáll, de nem túl folyós
2 tk feketeribizli lekvár

A hozzávalókat összekeverni, kiskanállal sütőpapíros tepsire halmocskákat szedni, 160 fokra előmelegített sütőben kb 20 percig sütni. Egyszerű és nagyszerű :-)

Feketeribizli lekvár

A feketeribizli (Ribes nigrum) a ribiszkefélék családba tartozik, gyümölcse nem egyszerűen jó, de fogyasztása kifejezetten ajánlott, gyógynövény szavunk mintájára joggal nevezhetnénk gyógygyümölcsnek, amit az idős embereknek gyógyszerek helyett kellene fogyasztani. Az érett bogyók dúskálnak az egyben antioxidáns hatású, szabadgyökfogó, tumorellenes színanyagokban. Különösen sok antocián, flavonoid, polifenol van benne, sok karotint (az A-vitamin provitaminja), B1-, B2-, E-vitamint és C-vitamint tartalmaz, jelentős a kalcium- és vastartalma, rendszeres fogyasztása mellett a vér kórosan magas koleszterin- és vérzsír szintjének csökkenését is tapasztalták. A napozást kedvelők karotintartalma miatt bőven fogyasszanak belőle, mert segíti a bőrvédő melanin képződését. Segíti a bélflóra egészséges alakulását, magjának olaja gamma-linolsavat tartalmaz.

A friss gyümölcs kis tálkákban összetörve, kis mézzel és hideg tejszínhabbal, netán kevés rummal elkeverve fenséges csemege, az ínyencek pálinkát is készítenek belőle.
Az első töveket a Földközi-tenger vidékéről hozhatták hozzánk a XIV. században, s Európa északibb területein elsősorban a kolostorkertekben leltek otthonra. A feketeribizlit alig egy évszázaddal a piros változat után, a XVI. században kezdték termeszteni Európában. Tabernaemontanus, német patikus és botanikus az ezerötszázas években levét szájüregi gyulladásokra, ínygyulladásra, sőt, mint a mozgó fogak újbóli rögzítőjét ajánlja, de használták hólyagbántalmak és májbetegségek ellen is, szirupját pedig köhögés elleni szernek.

forrás: hazipatika.com



A Marosvásárhelyi házunk kertjében volt jó pár feketeribizli bokor is, szüleim minden évben bort készítettek belőle. Akkoriban nem volt a kedvenc gyümölcsöm, nem szerettem szedni sem, de leszárazni még inkább nem…
Minden évben visszatérő mozzanat volt, hogy ülünk a konyhában az asztal körül, a félasztalnyi fémtálcán rengeteg feketeribizli, nekem meg muszáj ott lennem és pucolnom, pedig jobb időtöltésem is lett volna…csak akkor csináltam jobb kedvvel, mikor felajánlották, hogy választhatok: segítek szárazni, vagy felmegyek gyakorolni a zongorán. A gyakorlást még a feketeribizlinél is jobban utáltam…

Most lekvárt készítettem belőle, nem paszíroztam át, így benne maradt a héja és a magvai is , minden jó tulajdonságukkal együtt. Fenséges az íze, megérte a macerát, mert a szárak eltávolítása igénybe vett pár órát…

A lekvárom csupán két hozzávalóból készült: feketeribizli (tisztított állapotban) és dr5ker befőző cukor, a csomagoláson szereplő gyümölcs-cukor arányt betartva.

A leszárazott, megmosott gyümölcsöt egy megfelelő méretű rozsdamentes edényben összekevertem a befőző cukorral, ettől levet engedett. Felforraltam és kb 5 percig főztem, majd botmixerrel kicsit pürésítettem. Sterilizált üvegekbe töltöttem, kupak rá, fejtetőre vele 5 percre, majd másnapig hagytam lassan kihűlni és mentek a kamrapolcra. Én nem éreztem szükségesnek citromlevet belekeverni, elég fanyar így is. Utólag rájöttem, hogy legalább egy kupica jófajta jamaicai rum lendített volna az ízén, de így is nagyon finom. Jövőre talán kipróbálom rummal és egy rúd vaníliával:-)

Újabb ötperces

Beszélgetős, borozgatós könnyű vacsorára való, mindössze 4 hozzávalóból, 5 perc alatt.

Hozzávalók fejenként:
1 kis guriga camembert
4-5 szem szőlő
frissen őrölt bors
extra szűz olivaolaj

Egyik kedvenc sajtomat Camembert normandiai faluról nevezték el és első ízben 1791-ben alkotta meg Marie Harel, a normandiai parasztasszony, egy pap tanácsai alapján, aki Brie vidékéről menekült a forradalom elől Normandiába. Az eredeti változat nyers tehéntejből készül és fadobozban hozzák forgalomba (itthon is kapható, én leggyakrabban a La Petite Francaise-ben veszem, a Király utcában), de sokfelé utánozzák ipari méretekben, pasztőrözött tejből. Zsírtartalma 45-50%-os, 11 cm átmérőjű, 3 cm magas korong amit fehér nemespenész borít, egy 250 grammos darab elkészítéséhez 2 liter tej szükséges.

Fejenként egy guriga sajtot (dupla)alufóliába csomagolok és akár az ősrégi melegszendvics sütőben, vagy a sütőben grill fokozaton 5 perc alatt átmelegítek. Kicsomagolom, a tetejét kereszt alakban bemetszem, kinyitom (lehajtom a nemespenészt) és az olvadó sajt tetejére halmozom a felezett, vagy negyedelt szőlőszemeket. Tekerek rá színes borsot, de még jobb, ha rózsaborsot (ennek alapból kicsit édeskés az íze, jobban illik a szőlőhöz) és meglocsolom nagyon jó minőségű extra szűz olivaolajjal (én most Szicília középső vidékéről, Madoniából való szűretlen olajat használtam). Egy pohár bor, egy friss baguette és Életem Párja dukál mellé, aztán lehet tunkolni a szőlőszemekkel, a baguettel, kortyolgatni a finom bort és tervezni a nyaralást.

Az ötlet a TvPaprikáról származik.

Fejessaláta krémleves

Egy újabb példa arra, hogy nem minden az lesz, aminek készül…

Olvastam ma egy receptes cikket a diningguide-on, Chili&Vanilia azt írta, hogy erre elsőre nem sokan ugranak, mert fejessalátából készül. Hát én ugrottam, hátha olyan jó, mint a salátalevesem.
A recept Nemesné Nagy Barbarától származik, aki a Múzeum kávéház egykori konyhafőnöke, most Villányban, a Bock pincészet éttermének séfje, egy édes-savanyú salátafőzeléket ír le, krumpli kockákkal, tetején ropogós salátával. Egyszerűen az ízére voltam kíváncsi, feltét nélkül ettem volna, de elképzeltem, milyen jó lehet, ha borjúbrízt (hmmm…) vagy libamájat kísér … Végül nem lett belőle főzelék, mert menet közben krémlevessé avanzsált. És milyen finom! El is fogyott azonnal.

Hozzávalók kb 1 liter krémleveshez:
2 közepes méretű burgonya
2 ek olívaolaj
1 tk vaj
1 méretes vöröshagyma
1 nagy fej hagyományos zöldsaláta
só, frissen őrölt bors
2 dl tejszín
pár csepp almabalzsam
pár csepp méz
szórásnyi házi fűszersó (vagy provence-i fűszer)

A krumplit meghámozom, felkockázom és sós vízben megfőzöm. Az olivaolaj és vaj keverékén üvegesre párolom a finomra aprított vöröshagymát. A zöldsalátát megmosom, a szívét félreteszem, a többit felszeletelem és a hagymán megfonnyasztom, majd felöntöm kb. 4 decivel a krumpli főző vizéből. Sózom, borsozom, fedő alatt kb. 10 percig főzöm, majd simára turmixolom a tejszínnel és a krumplikockák felével, pár csepp almabalzsammal és mézzel kerekítem az ízeket, majd beleteszem a krumpli kockákat és ráhalmozom a jégsaláta csíkokat. Megszórom kevés fűszersóval a salátát és boldogan kanalazom. Isteni!

Az eredeti recept itt olvasható.

Földicseresznyés - narancsos joghurt torta

A földicseresznye (Physalis, vagy korallcseresznye) 1-1,5 centiméteres narancssárga bogyóterméseinek héja vékony, alatta lédús gyümölcshús található, sok, nagyon apró, fogyasztható maggal. Kellemes íze jellegzetes, egyfajta barack-egres párosítást képzeljetek el, igazán különleges. C-vitamin tartalma vetekszik a citrusfélékkel. Ha a bogyókat megfosztjuk a lampionszerű buroktól (természetesen mossuk is meg), héjastól már ehetjük is, de kiválóan felhasználható gyümölcssalátákhoz, koktélokhoz és különféle desszertek elkészítéséhez.
Most egyszemélyes kekszalapú narancsos joghurttortákhoz használtam, jó ízű és pick-pack elkészíthető édesség. Zselatin helyett agar-agarral készült, így az elhatározástól a tálalásig nem telt el több, mint fél óra:-)

Hozzávalók 4 adaghoz:
10 dkg kakaós keksz
kb 4 dkg vaj
1 dobozka (100 g) földicseresznye
2 narancs leve
1 mk narancskivonat
300 g natúr joghurt
4 tk (barna nád)cukor
Agar-agar por

Az alaphoz 10 dkg kakaós kekszet zacskóba teszek, kiszorítom belőle a levegőt, jól lezárom és sodrófával morzsásra zúzom. Kiöntöm egy tálkába és összedolgozom kb 4 dkg puha vajjal. Akkor jó, ha már nem morzsalékos, hanem épp összeállt (ha szükséges, adok még hozzá egy kis vajat, mindig csak keveset. A vaj mennyisége leginkább attól függ, milyen kekszet használok), majd ezzel az alappal kibélelem azt a formát, amiben a desszertet összeállítom és azonnal beteszem a fagyasztóba, hadd dermedjen a vaj, szilárduljon az alap.
Kifacsarom 2 narancs levét, édesítem 4 tk barna nádcukorral (bármilyen cukorral, de nálam most épp ez van), beleszórok megfelelő mennyiségű agar-agart és kevergetve felforralom. A megfelelő mennyiségű agar-agart ki kell számolni az alapján, ami a csomagolására van írva. Én egy zacskós fajtát használok, ami 25 g-os és 3 liter folyadékhoz elegendő. Lemérem a narancslevet és annak megfelelően mérem ki (grammra pontosan!) az agar-agar mennyiségét. Sokkal egészségesebb és kényelmesebb a használata mint a zselatiné.
Ha felforr, leveszem a tűzről, belekeverem a joghurtot, a narancskivonatot (ez akár el is hagyható, bár sokkal narancsosabb lesz az íze, ha beleteszem) és simára keverem. Előveszem a kekszalappal kibélelt formát a fagyasztóból és az oldalát körberakom megmosott, felezett földicseresznyével, majd ráöntöm a joghurtos masszát. Beteszem a hűtőbe és kb 10 perc múlva már le is emelhetem róla a formát, nagyon gyorsan dermed. Földicseresznyével, tejszínnel díszítve tálalom.

Hideg avokádó krémleves

Az abszolút fapados 5 perces leves. De tényleg! Nem tart tovább elkészíteni mint az irodisták kedvenc (Darwin díjas) bögrés leveseit, mégis friss, tápláló és szuperegészséges, mert az avokádóban lévő többszörösen telítetlen zsírsavak rendkívül jó hatással vannak a szívre, az erekre és csökkentik a koleszterinszintet.

Hozzávalók személyenként:
1 érett avokádó
2,5 dl hideg tej
friss lime v. citromlé
1 kisgerezd fokhagyma (vagy fokhagyma granulátum)
kevés provence-i fűszerkeverék
petrezselyemzöld, aprítva (opcionális)
nagyszemű tengeri só
frissen őrölt bors
chilipehely, ízlés szerint
1 tk fenyőmag

Az avokádót félbe vágom, magját kiemelem, a húsát kikanalazom a héjból és a botmixer poharába teszem, a kissé összevagdosott fokhagymával (vagy granulátummal), a lime, vagy citrom levével, sóval, borssal, fűszerkeverékkel, chili pehellyel és a tejjel (lehet dúsítani tejszínnel is, akkor krémesebb, de kalória dúsabb a végeredmény). Botmixerrel krémesre mixelem, díszítem petrezselyemzöldel és fenyőmaggal. Chilipehely helyett lehet Tabasco szósszal is ízesíteni, ez már igazán ízlés dolga. Azonnal fogyasztható, nagy melegbe pár jégkockával tovább hűthető.

Anieta receptjét fapadosítottam.

Vargányás lencsepástétom

Kati barátnőm tegnap államvizsgázott, esti hazaérkezésére összejöttünk páran meglepi bulira. Sok időm nem maradt készülni, összedobtam egy jó kis kencét vörös lencséből, mert nem is az ételen volt a hangsúly, inkább a pezsgőn:-)

Hozzávalók:
20 dkg vöröslencse
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
só, frissen őrölt bors
1 ek bio vega mix
2 ek gombapor (szárított vargánya)

Az aprított hagymát kevés vajon üvegesre párolom, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, beleteszem a megmosott lencsét, a fűszereket, a gombaport és felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel. Fedő alatt kis lángon 20-25 perc alatt pépesre főzöm (ha kell, még egy kis vizet adok hozzá). Áttörni sem kell, a főzés végére a lencse magától szétesik, pürésedik. Hagyom kihűlni és rozskenyérre, vagy pirítósra kenve tálalom.

Kardemumma receptje a netgombászról.

Gasztrohumor

fotó: humorpix.com

Grillezett padlizsán kéksajt mártással

Olyan tobzódás után mint amibe a héten részünk volt, ma jutottam először fakanál közelbe.
A családnak ízlett, szerintem elmaradt azoktól az ízektől, amiket a héten élveztünk, de Nagylány rám szólt, hogy ne akarjak már Takács Lajos, vagy Bíró Lajos lenni:-)
Kapribogyós csirkemellet kísért, igazán illettek egymáshoz.

Hozzávalók:
1 méretes padlizsán
2 dl tejszín
1 ek vaj
2-3 ek olivaolaj
200 g kéksajt
2-3 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
maréknyi friss bazsalikom

A padlizsánt centis szeletekre vágom és kevés vaj-olivaolaj keverékén (azért kevés, mert bármennyit képes magába szívni, de a végeredmény nem jó, ha tucsogós), pár perc alatt mindkét oldalán megsütöm-grillezem. Kiszedem a serpenyőből és a maradék jóízű zsiradékra öntöm a tejszínt, belemorzsolom a kéksajtot, beleszórom az aprított fokhagymát, ha kell sózom, borsozom és hagyom kicsit rotyogni. Visszaköltöztetem a padlizsán szeleteket, körbekergetem őket a mártásba, rászórom az aprított friss bazsalikomot és tálalok. Egy pohár ezerjóval leöblítve még finomabb :-)
Ma múzeumok éjszakája!

Pastrami, az étterem

De sokszor jártam arra kocsival…most meg is álltam és gasztrotúránk utolsó napján betértünk ebédelni. A környezet és a hangulat egyedi, trendi, olyan nagyon amerikai, valódi látványkonyhával, TvPaprikás szakácsokkal (most Jenei Tamást és Serényi Zsoltot látom), hangulatos, árnyas terasszal.
Az egész hely a konyháról szól, senki és semmi nem marad a háttérben, mégis nyoma sincs idegbajnak, kapkodásnak, mindenki jókedvűen, mosolyogva végzi a dolgát.
Olvastam a rideg fémasztalokról, ehhez képest meleg, fa asztalhoz telepedünk, később látom, hogy a fém asztalok is megvannak, kicsit odébb.

Azonnal ott terem a pincér az étlappal és kész szomjunkat oltani. Megkapjuk az innivalónkat és odatelepszünk a pulthoz, a konyhához, naná, hogy a Jenei Tamás mellé, mert ő a kedvencem, ő főzi a legkülönlegesebb ételeket a TvPaprikán. Ha húsz évvel fiatalabb lennék, bevállalnék pár ajtócsapkodást miatta, így elsősorban a lelkesedését élvezem, látszik rajta a képernyőn, hogy szívesen, hozzáértéssel és lelkesedéssel csinálja, amit csinál. Rögtön szóba is elegyedünk és kellemesen elbeszélgetünk amíg megérkeznek az előételek, a főételek után oda is ül az asztalunkhoz és elmeséli, hogy készült a marhapofám, eltrécselünk Heston Blumenthálról, meg Giorgio Locatelliről, aztán felpattan és maga intézkedik a desszertünkről, amit személyesen szolgál fel. „Elolvadhatok?” kérdezi Nagylány… nyugodtan, engem már levett a lábamról!

Nagylány előételnek spanyol tortillát kér sült paprikával, én libanoni padlizsánt pitával.
A tortilla fényévekkel jobb, mint az enyém, a sült paprika nagyon finom, az olajbogyók szintén.


A padlizsánom jó, de izgalmaktól mentes, a pita nem a legsikerültebb példány, nem értem miért, mert Pesten sok helyen, jó minőségben kapható és helyben elkészíteni sem lenne ördöngösség… (még én is meg tudom csinálni)


A braisingelt borjú remek, majdnem elolvad a számban. A mártás nekem spéci nem ízlik, hiányzik belőle valami kis fűszer, ami feldobná az ízét. A polenta kellemes, kissé tejes, a sültpaprika kockák nem olyan finomak mint a spanyol tortilla sültpaprikája és sótlan, de sebaj, ezen lehet segíteni.


Nagylány jobban választott, zsályás csirkéje igazán ízes, szaftos, a bacon köntös ropogós, egyszóval tökéletes. Ízlik neki a zöldsaláta dressingje is, csak a kuszkusz lehetne kevésbé hideg.


A desszertekben nem találok hibát, és nem csak azért, mert személyesen Tamás szolgálta fel nekünk:-)


A sajttorta és a csokitorta narancsfagyival egyszerűen tökéletes, csak némi díszítést hiányolok a tányérrol.

Nem is ecsetelem, érdemes kipróbálni.

Hazahoztunk és megkóstolunk egy pastrami szendvicset (ennek az egyszerű, de nagyszerű ételnek a történetét itt olvashatjátok). A Pastrami pastramija igazán jó, jobbat érdemelne mint az őt körülölelő kenyér, a hozzá adott uborka nekem nagyon sós.

Bevallom, nagyon élveztem és abban biztos vagyok, hogy visszatérek, de nem az ételek miatt, hanem a hangulat, a környezet és a fiúk miatt. Legközelebb nagyon szívesen találkoznék Magos Zoltánnal is:-)


Pastrami Kávéház Étterem
1036 Budapest, Lajos utca 93-99.

Megettük Andalúziát

Andalúzia maga a gazdagság és vitalitás. Az andalúz konyha elképesztően sokszínű, a kulcs a frissességben és a szenvedélyességben rejlik. Amikor főznek, érzelmeikre hagyatkoznak, tesznek az ételbe egy cseppnyi varázslatot és pár csepp hagyományt. Nem volt ez másképp azon a vacsorán sem, melyet szerda este költöttünk el az Artesano spanyol étteremben. A vacsorát Ferran Adria tanítványai, a sármos Enrique Sánchez Gutiérrez, a sevillai Grupo La Raza étterem chef-je és segítője, David Miralles prezentálta és ízelítőt kaptunk a spanyol molekuláris gasztronómiából.

Köszöntő tapasokkal kezdtünk:


kedvencünk a ropogós sült garnéla mentával és sáfrányos majonézzel volt. Rizslisztből készült Brick tésztába tekert és ropogósra sült méretes garnéla, a tapasos tál közönségdíjas kedvence, szívesen repetáztunk volna belőle, annyira jó volt! A mentát nem sikerült felfedeznem az ízében, de a sáfrányos majonéz nagyon a helyén volt. Kis pohárban köményes sült paprika csíkok tetején karamellizált kecskesajt csücsült, harmonikus ízkombináció, a paprika karakteres, a kecskesajt lágy és krémes. A sonka „chupa-chup” nem más, mint nyalóka alakúra tálalt ízletes grissini féleség, egyik vége jóféle sonkába tekerve. A tapasos tányér innováció dijas fogása a kiskanálban tálalt szferifikált olívaolaj kakukkfűvel és naranccsal illatosítva. Látszólag egy zöld olivabogyót kap be az ember, amire ráharapva, a vékony hártya szinte szétrobban a szájban és szétárad az ízkavalkád: narancsos, kakukkfüves olivaolaj, mely az andalúz konyha, de az egész spanyol és mediterrán konyha egyik alapvető hozzávalója.

Ehhez az eljáráshoz nátrium-alginátot alkalmaznak, melyet tengeri barna algák sejtfalából nyerik és az élelmiszeriparban széleskörűen alkalmazott anyag, amire a molekuláris gasztronómia is rátalált. (a szferifikációt bemutató videó itt)

A következő fogás tőkehal „brandada” ropogós „szénkekszen”, meleg póréhabbal,

Fotó: Bölcsföldi István Péter

ezt aranykeszeg derék követi sóban, zöldbab tagliatellével, folyékony ibértöltetű raviolival és gomba emulzióval.

Fotó: Bölcsföldi István Péter

Mindennek nagyon érdekes az állaga, nagyon tiszta és ugyanakkor nagyon összetett az íze…Csak még jobban megerősödött bennem az elhatározás, hogy otthon is kipróbáljam a molekuláris varázslatot.


Ezután követketkezik a szemünk előtt elkövetett bűvész mutatvány, a lime héjában felszolgált mojito sherry borecettel, sorbet-ként tálalva. Folyékony nitrogénnel, 2-3 perc alatt készült a jégkása a folyékony mojito-ból.


Kedvenc fogásom a malacpecsenye lassú tűzön sütve kaviárral és karfiollal,

Fotó: Bölcsföldi István Péter

ezt parányi, izgalmas desszert követte: édes sonkás francia pirítós Salmorejo fagylalttal, Arbequina (olivaolaj) zamattal és vaníliával.

Fotó: Bölcsföldi István Péter

A fogásokat a legkiválóbb spanyol sherry-k kísérték, kiegészítve az amúgy is izgalmas ízeket.

A szép estéért köszönet a Lucullus Baráti Társaság gasztronómiai egyesületnek (Lucullus BT) és az Artesano spanyol étteremnek.

Gasztrotúra, folytatás

Gasztromániás, gyakorló hobbiszakácsként gyakran megfordulok a Culinaris boltjaiban mert van, ami csak ott kapható és ilyenkor igyekszem figyelmen kívül hagyni a brutális árakat. Kedvencem a Perc utcai boltjuk, ott legtöbbször találok parkolót, a választék is jobb mint a Hunyadi téren. Nemrég nyílt üzletük a Parlament közelében, a bolton belül egy kis bisztró-szerű étkező részt is kialakítottak, egészen aprócska, kb huszonöt ember tud leülni egyszerre, jó időben az utcafronton, a járdára kirakott kis asztaloknál is helyet lehet foglalni.

Ha már Pesten voltam és gasztrotúráztunk Nagylánnyal, elugrottunk ide ebédelni, megnézni mit tud a konyha ott, ahol a különleges alapanyag és fűszer karnyújtásnyira van, szó szerint.

Nekem a benti székek kényelmetlenek (ezzel a főzőestjeiken is meg szoktam küzdeni), ezért kint foglaltunk helyet, ott egy fokkal kényelmesebb. A szikrázó napsütés ellenére nem húzták ki az árnyékolókat, de sebaj, mindkettőnkön volt napszemüveg:-)

Ha jól érzékeltem napi ajánlat van, a választékot a falra függesztett, krétával írt tábláról lehet leolvasni, meg a nyomtatott egyoldalas étlapról, amit a szuperkedves személyzet az ember kezébe nyom, amint helyet foglal. Az asztalokon kis kínálóban jóízű chilis tortilla chips, mellette Maldon só, barna cukor, fogpiszkáló. Nagylány helyben facsart almalével, én az ásványvizek királynőjével, Borsec-al oltom a szomjam.

Kezdésnek kókuszos csirkét kérek okrával, azon egyszerű okból, hogy okrát még sosem ettem, ideje kipróbálni. A salátám nagyon friss és ropogós, külön-külön minden jóízű, csak valahogy az összhang hiányzik a végeredményből. Nagylány ráksalátája barna rizs vermicsellivel viszont nagyon finom, már bánom, hogy nem azt kértem én is.

Főételnek én sot l'y laisse-t kérek fávababbal, karamellizált salottal és burgonya frikasszéval, ez már igazán jó választásnak bizonyul.

A sot l'y laisse (‘szolilesz’, avagy bolond, aki otthagyja) nem más, mint a csirke hátán kétoldalt található cseresznyeméretű, gömbölyded húsdarab, mely igen ízletes és az utóbbi időben felkapott alapanyag a gasztronómiában.

A mártás nem túl sűrű, de ízletes, a fávabab krémes, selymes, a karamellizált hagyma és újburgonya sem hagyott kívánni valót. Egyszóval jó, igazi házias egytálétel. Nagylány nem volt ilyen szerencsés, végül az én főételem ette meg. A sertés tandori baszmati rizsfelfújttal tálalása minimalista: egy kistégla rizsfelfújt, egy darab sertés, kevés szafttal (túl kevés szafttal). A rizottóban szeretem a „fogkemény” rizsszemeket és ne kövezzen meg senki, de a rizsfelfújtban jobban szeretem, ha az nem száraz és a rizsszemek közepe nem ropog a fogam alatt. A sertés szép rózsaszín, ennek ellenére kicsit száraz, a szaft nem segít rajta, mert egyszerűen nem ízlik.

Summa summarum: ettünk összesen négy fogást, amiből kettő ízlett pontosan kétszer annyi pénzért, mint egy nappal korábban az Olimpiában, ahol a feleannyiba volt kifogástalan öt fogás és kávé. No comment.

Culinaris Finomságok és Fűszerek / Étterem
V. Balassi Bálint utca 7
http://www.culinaris.hu/

A képet innen kölcsönöztem.

Élmények kavalkádja

Újabb spanyol sztárséf érkezett Magyarországra, Enrique Sanchez személyében, az Extenda, a Lucullus BT gasztronómiai egyesület és az Artesano spanyol étterem jóvoltából. Kedd reggel, a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola tankonyhájában volt szerencsém résztvenni a főzőbemutatóján, melyen egy jellegzetes andalúz ételt, a mi francia salátánkhoz meglepően hasonlító ENSALADILLA-t készítettek el kétféleképpen: hagyományosan, ahogy azt évszázadok óta teszik, illetve újítva, azaz a XXI.-ik századi modern konyhatechnológia segítségével. A második verziónál Enrique és segítője, David Miralles olívaolaj tésztát (Arbequina olívaolaj és tojás), lactolesa habot (tej, olívaolaj, só és sherry borecet) és zöldségeket (répa, burgonya és borsó) használtak fel és modern köntösbe tálalták az ensaladilla-t. Mellékesen jegyzem meg, Enrique nálam biztos helyet nyert az eye candy top 10-be:-)


A főzőbemutató után kellemesen megreggeliztünk az alkalomra felállított tapas barban és ha nem kocsival érkezek, még a múltkori Artsano-beli vacsora Sangre de Toro borát is kortyolhattam volna…

Nagylány is elkísért, kétnapos csajos gasztrotúrát terveztünk, plázacica programmal megtűzdelve.
A főzőbemutatót követően elintéztem céges teendőimet, majd beültünk az Olimpiába ebédelni. Sokan, sok jót írtak már az Olimpiáról, csak megerősíteni tudom, igaz minden dicsérő szó. A napi választék: kagylósaláta, halleves, makréla és spenót, kagyló paradicsommal és sült krumplival, csirkepörkölt tésztával. A desszert madártej.
A kagylósaláta paradicsommal és fejes salátával isteni volt. A kagyló fényévekre attól, amit mostanig ettem. Meg is lepődtem, hogy ez ilyen jó is tud lenni? Finoman volt marinálva, a paradicsom ízesítése tökéletes, a fejessaláta cukros-ecetes íze gyerekkori szép emlékeket ébresztett. A főfogásom: makréla spenóttal 10 pontos. A hal bőre ropogós, a húsa szaftos, ízes, mintha az Adria partján ettem volna. Még a szálkák sem zavartak, egyedül azon bánkódtam, hogy a fél halnál több is lecsúszott volna. A spenót jóízű, még kellően roppanós és a tejszíntől, amiben párolták isteni szaft keletkezett, amit jóízűen kitunkoltam a jó kis szárított paradicsomos kenyérrel. Ugyanezt csinálta Nagylány a paradicsomos szafttal, ami a fekete kagylói alatt terült el, ő még pár szem felezett, sült újkrumplit tudott volna elviselni tányérján, mert azt a négyet, amit kapott, gyorsan és elégedetten eltüntette. A madártej okozta a nap első gasztro-orgazmusát mindkettőnknél. Minden kanálnál egy-egy sóhaj hagyta el ajkainkat, sírni tudtam volna a gyönyörűségtől minden falatnál. Sosem voltam nagy madártej rajongó, de ezt, kár lett volna kihagyni. Megbeszéltük, hogy ide vacsorára is vissza kell térni, mert muszáj megkóstolni a Takács Lajos főztjét is (most házon kívül volt, ám ez a konyhán nem látszott). Az adagok mérete meg pont akkora, hogy három fogással jóllakik az ember, de még tud utána dolgozni és gondolkodni.

Délután nyakunkba vettük a belvárost, aztán öt óra körül a Centrál kávéházban találtuk magunkat, egy-egy Mihályi-féle süteménnyel, aminek darabjáért a Centrálban zokszó nélkül kifizetem az 1000 forintot, de a 600 forintos, 0,33-as Szentkirályi ásványvíz árán kicsit fönnakadtam…
Sebaj, a süti finom volt, tovább sétáltunk, lassan kezdett esteledni, engem meg rég nem tapasztalt jóérzés fogott el, élveztem a nagyváros lüktetését, a néhol dohos pinceszagot, az emberforgatagot, mindent, ami Pest és amiből évek óta nem volt részem, mert mindig, mindenhová kocsival megyek vagy visznek.

Nyolc körül elfoglaltuk asztalunkat „az év étterme” címet elnyert Bock Bisztróban és kezdetét vette az utóbbi idők egyik legjobb vacsorája. Egy-egy pohár Bock rozéval indítottunk. Kellően gyümölcsös, szénsavval kicsit felfrissítve, ütős (14 alkohol-fokos), de tökéletes kísérője a hagymás kenyérnek és az abbahagyhatatlan pecsenyezsírnak, ami a ház ajándéka, míg megérkezik az előételünk. Eredetileg tarisznyarákot kértem volna, de a szuperkedves pincérünk ajánlására fokhagymás gambas mellett döntöttünk. A méretes rákocskák állaga kellemes, a fokhagymás szaft nem túl chilis még annak sem, aki nem szereti az erőset. Ki is tunkoltuk az utolsó cseppig az egészet! Apropó tunkolás: Nagylány megjegyezte, hogy annak ellenére, hogy a hely elegáns, meg minden, mégsem érzi úgy, hogy itt „viselkedni” kellene! És tényleg. Semmi feszengés, de azért mégsem kockás abroszos feeling, bár a kolbászos lecsót helyes kis füles, piros zománcos lábasban tálalják. Én spéci odavagyok attól, hogy zsíroskenyérrel kényeztetnek. Mennyei pörcös, hagymás pecsenyezsírral és mennyei kenyérrel!

Főételnek ökörpofa retrót kértem, már régóta meg akartam kóstolni. Egy szóval tudom jellemezni: zseniális! A marhapofa vajpuha, olvad a számban, a pörköltszaft, amiben érkezik nem túl sűrű, de annál ízesebb. A hosszában kettészelt velős csontban tálalt krumplipürétől elalélok, meg is kérdezem a chéfet, Bíró Lajost, mi a titka. Állítólag annyi, hogy vajjal készül, forró tejjel és tejszínnel van felhabosítva.
A hagymás malacfülsaláta pirítóssal … hát, erre nem is tudom mit mondhatnék. Sosem hittem volna, hogy valaha is ízleni fog ilyesmi, de nem, hogy ízlett, hanem odavoltam érte. A kiskockára vágott malacfül kívül puha, omlós, belül ropogós, jaj nekem…

A szomszéd asztalnál egy népes külföldi társaság vacsorázott és láttam, hogy a pincér Vida Péter-féle Kadarkát bont nekik, rögtön eszembe jutott az a palack Kadarka amit ősszel ittunk Szekszárdon, meg az, ahogy a Péter mesélt a száz éves Kadarka tőkékről, amin ez a bor termett és ami előtt le szokott térdelni, tiszteletből. Méltó kísérőnek éreztem az ökörpofám mellé, de kevésbé ízlett, mint az a palack, amit ősszel kaptam. Kicsit fülledt volt, állítólag tegnap bontották fel a palackot, nem tudom, valami hiba csúszott be valahol, az utolsó kortynál sem éreztem jobbnak.

Nagylány kacsamellet kért egresszósszal és krokettel, ő is teljesen odavolt az ízélménytől.
Tele voltunk rendesen, de mikor a pincér megjelent az asztalunknál desszert ügyben, egyetértettünk abban, hogy EGY falat édességet muszáj ennünk. Hosszú tanakodás után csokoládé brulé-t kértünk dohányfagyival. Újabb gasztro-orgazmus az ízlelőbimbóknak, ma este már sokadszor. Külön-külön sem okozna csalódást, de együtt az igazi, mert a csoki brulé tömény egymagában, és a kávéfagylaltba kevert illatos pipadohánnyal együtt mennyei ízélmény.
Nagylánnyal már a desszertnél tartottunk, mikor Poczekányikov polgártárs (mi csak így hívjuk Koltai Róbertet, a fergeteges alakítása óta) betért egy kolbászos lecsóra és a szomszéd asztalnál foglalt helyet.

(Íz)élményekkel tele hazaindultunk egy olyan nap után, ami sok minden besűrűsödött. De nagyon élveztük, mindketten.

Olimpia Étterem
1076 Budapest, Alpár utca 5.
Telefon: (06 1) 321 2805

Centrál Kávéház
1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 9
Telefon: (06 1) 266 2110

Bock Bisztro
Erzsébet körút 43-49
Telefon: (06 1) 321 0340

Szolgálati közlemény

Stahl Judit rajongók, figyelem! Az Alexandránál 35% kedvezmény a Kulinária Kiadó itt felsorolt könyveire 2009.06.15-én 8 órától 2009.06.19-én 24 óráig. Most kedvezményesen megveheted a Stahl összest:-)

Hétvége

Csuda jó hétvégém volt! A szokásosnál egy nappal korábban kezdődött, egy családi ballagás okán. Itt beszereztem egy gyomorrontást, de akár örülhetek is neki, mert boldogabban állok majd mérlegre, ha túl leszek rajta:-) A hátulütője, hogy miatta nem tudtam részt venni Anna vasárnapi grillkolbász partiján, ám végül ez is jótékony hatással van a kilóimra.
Még ballagás előtt rávettem Életem Párját, hogy árkon-bokron keresztül, építési és felújítási területeken átgázolva vigyen el engem a Haris közbe, hogy megrendeljem életem terrine formáját. Legalább 2 éve vágyok egy igazi, fehér porcelán, tetős terrine formára, olyan nem túl nagy méretűre, amibe egy libamájból is lehet terrint készíteni, nem kell rögtön háromra beruházni. A múlt havi Nők Lapja konyhájában láttam egy képen valami hasonlót, mint amire a fogam fájt és utánajártam, hol lehetne beszerezni. Telefon a szerkesztőségbe, hogy ki kölcsönözte az edényeket az ételfotókhoz, majd pár kanyar után eljutottam a Kitchen Factoryba, ahol tudatták, hogy sajnos amit én keresek, az náluk nincs, de megtudtam, hogy álmaim terrine formáját a francia REVOL cég gyártja és valahol a Haris közben van a magyarországi importőrük. Neten átlapoztam a katalógust, kiválasztottam a méretet, feljegyeztem a kódszámát és minden infóval felvértezve elindultam a Haris közbe. Közben kiderült, hogy amit én keresek, nem is a Haris közben van, hanem egy utcával odébb, a Párizsi utcában, ott, ahol vettem annó az első microplane reszelőmet. A boltba úgy léptem be, hogy most majd megrendelem, majd egy hónapon belül esetleg hozzájutok, erre meglepetés! volt terrinforma, nem csak abban a méretben, hanem kisebb és nagyobb is! Hát minden vágyam így teljesüljön!:-)

kép innen

Végre amouse bouche kanalakra is szert tettem, előbb-utóbb majd felbukkannak az ételfotóimon. Olyan boldogan jöttem ki a boltból, mint egy kisgyerek, mikor megkapta áhított játékát, az a pillanat „a hét fénypontja” címet is elnyerhette volna, ha este felé nem találkozok egyik legkedvesebb, messziről jött barátnőmmel, akitől spanyol gasztro ajándékokat kaptam, egy mediterrán ízesítésű tengeri sót ( a fleur de sel spanyol testvérét)

kép: innen

és egy delicatesse-nek ígérkező citrom lekvárt, ami állítólag még a kedvenc dán narancslekváromnál is finomabb.


Vasárnapra volt egy vitorlázással egybekötött halászlé főzésre-evésre meghívásunk, ami igazán jól sikerült, bár a halászlét kicsit elsózták a szerelmetes szakácsok:-) Kezd nyári hangulatom lenni…

Cseresznyés ricottás rózsatorta

Minap szülinapot ünnepeltem, de nem volt kedvem holmi habos-babos tortához, inkább egy rusztikus, cseresznyéset készítettem. Receptjét Chiliinél találtam, azonnal rákattantam és kapóra jött az előző nap szedett ropogós cseresznye:-) Nem lett olyan szép, mint Chiliié, de az íze…
Egy falatnyi megmaradt, másnap is puha és ízletes, nem száradt ki a tésztája, elkönyveltem mint előre elkészíthető, jól szállítható finomságot.

Hozzávalók:
2 tojás sárgája
250 g ricotta
400 g liszt
4 evőkanál nádcukor
1 citrom reszelt héja
7g szárított élesztő
kb. másfél dl langyos tej
1 teáskanál vanília kivonat
A töltelékhez:
kb. 800 g kimagozott, ropogós cseresznye
100 g puha vaj
2 evőkanál nádcukor

A tészta hozzávalóiból pár perc alatt ruganyos tésztát dagasztottam, melyet duplájára kelesztettem. Bevallom, nekem egy tojásfehérje is belecsúszott, mert elbambultam, de kihalászni már nem akartam, maradt és nem rontott rajta.
Kimagoztam a cseresznyét és egy szűrőbe téve, lecsepegtettem a levét.

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, átgyúrtam és téglalap alakúra nyújtottam. Rákentem a puha vajat, megszórtam a nádcukorral, elrendeztem rajta a cseresznyét és a hosszabbik oldala mentén feltekerem. Kb. 2 cm vastagra felszeleteltem és egy 26 cm-es, meg egy 19 cm-es kapcsos tortaformába rendeztem őket (egyben nem fért el, mert rengeteg cseresznyét tettem bele). Még fél órát pihentettem, majd betettem az előmelegített 190 C fokos sütőbe kb 40 percre.

Az Év Fagylaltja

12 éve indult útjára az a verseny, mely a kézműves fagylaltokra összpontosít.
Idén Soltvadkerten volt a megmérettetés, 52 cukrász 103 fagylaltkülönlegessége versengett az idei Év Fagylaltja megtisztelő címért. A kézműves remekek közül mind a szakmai, mind a társadalmi zsűri Tóth Norbert dunaföldvári cukrász Sacher fagylaltját találta a legkiemelkedőbbnek, mely prémium minőségű csokoládéval és házi baracklekvárral készült.
Ezüstérmes Pintér Zsolt veszprémi cukrász Szatmári szilvatorta fagyija, bronzérmes Móriczné Rabóczky Andrea tatabányai mester bodza fagylaltja lett.
Parázson sült gesztenye, Hercegnő álma és Citromos Unicum fagylalt is szerepelt az alkotások között. A cukrászoknak kötelező ízként grillázs fagyit kellett elkészíteniük, emellett pedig szabadon választott különlegességekkel szállhattak versenybe.

A rendezvény színfoltja volt a 2007-es év borászának megválasztott Frittmann János borászati pavilonja volt, kóstolási lehetőséggel.

Bemutatkoztak az ország születésnapi tortája címre pályázó sütemények is. Három évvel ezelőtt, a kormányzat felkérésre rendezték meg a mustrát, amikor augusztus 20-ra keresték a legjobb édességet. Tavaly már hatan, idén pedig tizenöten jelentkeztek torta különlegességeikkel. Három sütemény jutott tovább: a Pándi meggy, a Mákosguba és a Borkirály torta. Azt még nem tudni, pontosan mikor derül ki, hogy a három közül melyik nyeri idén a megtisztelő címet. Az biztos, hogy augusztus 20-án a nyertes tortából falatozhatnak majd az érdeklődők a Kossuth téren. A három esélyes receptjét a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének honlapján is közzéteszik.

A hírről innen értesültem, a kép is onnan van.

Spárgás baconos muffin

A muffin általában arról híres, hogy ripsz-ropsz össze lehet dobni, olyan kevés munka-nagy élvezet kategória győztese. Az alábbi mégsem, mert ezt csak úgy, hírtelen felindulásból nem lehet elkövetni, illetve lehet, de sokáig tart, mert a spárgát célszerű előfőzni, a bacont kisütni, a hagymát megdinsztelni…De egy ráérős nap reggelijére, mindenképpen megéri!

Hozzávalók:
120 g spárga
1 tojás
10 dkg húsos bacon
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
125 g fehér liszt
100 g graham liszt
11 g teáskanál sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
1 tk só
1 ek morzsolt kakukkfű
frissen őrölt bors
0,8 dl növényi olaj
150 g natúr joghurt
1 dl tej

A bacont felkockázom és kisütöm 1 ek olajon. Kiszedem a serpenyőből és a visszamaradt jóízű olajba megdinsztelem a nem túl apróra vágott hagymát. Közben a megmosott spárgasípoknak levágom a fás végét, ha kell, meghámozom és enyhén sós, forrásban lévő vízbe 3 percig blansirozom, majd azonnal jeges vízbe teszem, így nem puhulnak tovább és a színük is üde zöld marad. Leszűröm, konyhai papírtörlővel megszárítom és félcenti vastagra felkarikázom, a spárgarügyeket félreteszem díszítésnek.
A liszteket összekeverem a sütőporral, a fűszerekkel, majd belekeverem a bacont, a hagymát (olajostól) és a spárgát. Az enyhén felvert tojást elkeverem az olajjal, a tejjel, a joghurttal és belereszelem a fokhagymát. Ezt a masszát tessék-lássék módra hozzákeverem a baconos spárgás liszthez, nem baj, ha nincs simára, tökéletesen elkeverve, a muffint nem is kell nagyon elkeverni. Szilikon muffinformába (vagy papikapszlival bélelt fém muffinformába) kanalazom, mindegyik tetejére teszek egyet a félretett spárgarügyekből és 180 fokos előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütöm. Fenti mennyiségből 24 kisméretű muffin lett.
Csak fehér lisztből könnyedebb lenne a végeredmény.