Guacamole

Kedvenc kencéim egyike, Stahl Judit receptje alapján szoktam készíteni. Krémes, légiesen habos és erős, gyorsan kész és még gyorsabban elfogy :-)
Avokádót kapni már mindenhol, ám jó érettet szinte lehetetlen. A mostaniak majd egy hetet pihentek a konyhapulton a gyümölcsös kosárban az almák között. Ha nincs egy hetem, 2-3 nap alatt is puhává lehet varázsolni a húsukat ha egy papírzacsiba zárom őket.

Hozzávalók:
2 puha avokádó
1 kis fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 chilipaprika
1 zöldcitrom
1 deci tejszín
só
frissen őrölt bors
tortillachips a mártogatáshoz és Coronita sőr a tökéletes kísérethez

Az avokádót kettévágom, kiszedem a magját – érett avokádónál ez gyerekjáték - és egy kanállal kikanalazom a húsát. Beteszem egy tálba, villával kicsit összetöröm és meglocsolom a lime levével. A hagymát felaprítom, a fokhagymát pépesre reszelem, a kimagozott chilipaprikát pedig vékony forgácsokra aprítom és hozzáadom az avokádóhoz. Ráöntöm a tejszínt, és botmixerrel pépesre keverem a világoszöld színével ártatlannak tűnő, de a chilipaprika miatt izmos kencét.

Amikor kész, megsózom, borsozom és tálkába kanalazom.
Ha van itthon, jót tesz neki egy marék aprított petrezselyem zöldje, de most nem volt (az eredeti recept koriander zöldet ír, de maradok a petrezselyemnél).

És íme egy gyöngyszem, ami ide kívánkozik, tegnap nagyon jót mulattam rajta, élvezze hát az is, akinek nincs meg Váncsa István szakácskönyve, az Ezeregy recept

"GUACAMOLE
Avokadóhús, finomra vágott zöld chili, fokhagyma, citromlé

Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis, ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokadó fogyasztásának technikája. Az avokadót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk egy jó adag chilit, sózzuk, ennyi.
Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokadó maga, márpedig e célra alkalmas avokadó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy jónak tekinthető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét - függetlenül annak származásától - érvényesülni hagyja.
A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál, hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi, aztán semmi más.
Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek, akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, curry por, worcester, tequila, Monterey Jack, chorizo, és mindez együtt.
Én a magam részéről a puristákhoz állok közelebb, azaz szerintem Isten az avokadót elég jól kitalálta, nem hiányzik abból semmi. Más kérdés, hogy némi erős paprika, fokhagyma és citromlé sohase árt, ezért aztán a guacamole összetétele az én fogalmaim szerint: pépesített avokadóhús, finomra vágott zöld chili, kis fokhagyma, pár csepp citromlé, tortilla chips. Ez így nagyon finom, másrészt meg minden javasasszony, sámán vajákos és csodadoktor szerint roppant egészséges, tehát a guacamole fogyasztása közben az ember büszkén gondol arra, hogy íme, a halhatatlanok ételét fogyasztom, noha ezzel az erővel ehetnék csülköt is."