Ezt írta ide a kiscsibém, ameddig betettem a sütőbe a kenyérsütő edényemet. Rámfér a kényeztetés, pocsék napom volt. Egy áruház parkolójában beletolatott a kocsim oldalába egy „kedves” fiatalember egy bilikék Ladával, amin sem műszaki, sem kötelező biztosítás, a pacáknak sem bejelentett munkahelye, de még jogosítványa sincs. Majd győzzem polgári peres úton behajtani a javítás költségét…
Kárpótlásul megsütöttem a lazacot, ami a pácban várt a sorsára.
Egy kilónyi friss lazacfilét elnegyedeltem és betettem egy lapos tálba. A szeleteket bekentem két gerezd zúzott fokhagymával, sóztam, tekertem rájuk borsot, megöntöztem citromlével, tettem rájuk citromszeleteket, megszórtam morzsolt rozmaringgal és kakukkfűvel, majd öntöttem a halra annyi olivaolajat, hogy ellepje. Így pihent a hűtőben ma délutánig, amikor a vastag serpenyőmben olvasztottam kevés vajat és oldalanként kb 4 percig sütöttem benne a lazacot, pár ág rozmaring és a citromszeletek társaságában.
Tenyésztett lazac lehetett a szentem, meg sülés közben egy csomó levet eresztett, de az íze…kárpótolt a törött kocsiért és az egész napos mérgelődésért. Kajaterápia, egy pohár francia bor társaságában :-)
