2008. október 24.

Sültpaprika-saláta




Kedvenc savanyúságom, fajsúlyosabb sültek vagy grillezett húsok kíséretére. Enni is nagyon szeretem, de legjobban a sülő paprika illatáért vagyok oda:-)
Hibátlan, kemény, lehetőleg jó vastag húsú paprikákat választok. A legeslegfinomabb blondy fajtájú paprikából, de jó hozzá a húsosabb kaliforniai is. Ha több színű, vidámabb a végeredmény:-)

A paprikákat megmosom és nemes egyszerűséggel hólyagosra, koromfeketére sütöm a grillrácson. A nyílt tűztől valami fenséges plusz ízt kap. Na de nem mindig van grillezés, annak hiányában a sütőben, grill fokozaton, vagy egy fém platnin, a kályhán lehet megsütni. Régi fajta villanytűzhelynél lehet egyenesen a melegedő fémlapra rakni a paprikát, kerámialapos tűzhelyen meg feltétlenül használjunk VASTAG alufóliát, azon süssük, mert a sima alufólia ráég és piszok nehéz letakarítani…
A paprika szárát igyekszem nem elégetni, mert csak attól fogva tudom könnyen mozgatni. Ha megsült, azonnal egy edénybe teszem és lefedem, pár perc alatt a saját maga melegében dunsztolódik, a húsa összeesik, a héja meg könnyen lejön. Közben levet ereszt, ez semmiképpen nem dobom ki, mert igen ízes!

Salátalét készítek hozzá víz, só, cukor, olaj és almaecetből.
A képen látható 6 db kaliforniai paprikákhoz használtam:
2 dl vizet
3 ek almaecetet
fél ek sót
1 ek cukrot
1 ek étolajat

A langyos paprikára rázúdítom az összekevert levet a paprika saját levével együtt, majd hűtőben, lefedve érlelem. Pár óra után megkóstolom, ha szükséges pótolom az ecetet, sót, cukrot. Legjobb, ha másnapig hagyom összeérni az ízeket.

Ha már nekifogok, nem érdemes vacakolni pár darabbal, hanem megsütök pár kilónyi paprikát, amit pucolás után adagonként bezacskózok és lefagyasztok, így ha sültpaprika-salátára támad kedvünk, csak levet készítek, abban hagyom felengedni a paprikát és másnap lehet fogyasztani. Hetekig eláll az ecetes lében a hűtőben.