Feketeribizli lekvár

A feketeribizli (Ribes nigrum) a ribiszkefélék családba tartozik, gyümölcse nem egyszerűen jó, de fogyasztása kifejezetten ajánlott, gyógynövény szavunk mintájára joggal nevezhetnénk gyógygyümölcsnek, amit az idős embereknek gyógyszerek helyett kellene fogyasztani. Az érett bogyók dúskálnak az egyben antioxidáns hatású, szabadgyökfogó, tumorellenes színanyagokban. Különösen sok antocián, flavonoid, polifenol van benne, sok karotint (az A-vitamin provitaminja), B1-, B2-, E-vitamint és C-vitamint tartalmaz, jelentős a kalcium- és vastartalma, rendszeres fogyasztása mellett a vér kórosan magas koleszterin- és vérzsír szintjének csökkenését is tapasztalták. A napozást kedvelők karotintartalma miatt bőven fogyasszanak belőle, mert segíti a bőrvédő melanin képződését. Segíti a bélflóra egészséges alakulását, magjának olaja gamma-linolsavat tartalmaz.

A friss gyümölcs kis tálkákban összetörve, kis mézzel és hideg tejszínhabbal, netán kevés rummal elkeverve fenséges csemege, az ínyencek pálinkát is készítenek belőle.
Az első töveket a Földközi-tenger vidékéről hozhatták hozzánk a XIV. században, s Európa északibb területein elsősorban a kolostorkertekben leltek otthonra. A feketeribizlit alig egy évszázaddal a piros változat után, a XVI. században kezdték termeszteni Európában. Tabernaemontanus, német patikus és botanikus az ezerötszázas években levét szájüregi gyulladásokra, ínygyulladásra, sőt, mint a mozgó fogak újbóli rögzítőjét ajánlja, de használták hólyagbántalmak és májbetegségek ellen is, szirupját pedig köhögés elleni szernek.

forrás: hazipatika.com



A Marosvásárhelyi házunk kertjében volt jó pár feketeribizli bokor is, szüleim minden évben bort készítettek belőle. Akkoriban nem volt a kedvenc gyümölcsöm, nem szerettem szedni sem, de leszárazni még inkább nem…
Minden évben visszatérő mozzanat volt, hogy ülünk a konyhában az asztal körül, a félasztalnyi fémtálcán rengeteg feketeribizli, nekem meg muszáj ott lennem és pucolnom, pedig jobb időtöltésem is lett volna…csak akkor csináltam jobb kedvvel, mikor felajánlották, hogy választhatok: segítek szárazni, vagy felmegyek gyakorolni a zongorán. A gyakorlást még a feketeribizlinél is jobban utáltam…

Most lekvárt készítettem belőle, nem paszíroztam át, így benne maradt a héja és a magvai is , minden jó tulajdonságukkal együtt. Fenséges az íze, megérte a macerát, mert a szárak eltávolítása igénybe vett pár órát…

A lekvárom csupán két hozzávalóból készült: feketeribizli (tisztított állapotban) és dr5ker befőző cukor, a csomagoláson szereplő gyümölcs-cukor arányt betartva.

A leszárazott, megmosott gyümölcsöt egy megfelelő méretű rozsdamentes edényben összekevertem a befőző cukorral, ettől levet engedett. Felforraltam és kb 5 percig főztem, majd botmixerrel kicsit pürésítettem. Sterilizált üvegekbe töltöttem, kupak rá, fejtetőre vele 5 percre, majd másnapig hagytam lassan kihűlni és mentek a kamrapolcra. Én nem éreztem szükségesnek citromlevet belekeverni, elég fanyar így is. Utólag rájöttem, hogy legalább egy kupica jófajta jamaicai rum lendített volna az ízén, de így is nagyon finom. Jövőre talán kipróbálom rummal és egy rúd vaníliával:-)