2010. június 12.

Borjúvelős “szivar”


Kaptam barátainktól egy fiatal borjú nyelvét és agyvelejét, azzal, hogy “készíts belőle valami finomat és tedd fel a blogra”. Hát rajtam nem múlik, ilyen friss és nemes alapanyagból bármikor, szívesen!

Az a tervem, hogy a nyelvet konfitálom és vargányás mártással tálalom, a velő egy részét Vomberg Frigyes ötlete alapján rétestésztába burkolom, egy részéből pedig elkészítem Molnár Gábor Czifray versenyen tálalt velőpudingját.

Íme a velős “szivar”:

Hozzávalók:
1 csomag réteslap (nyolclapos)
1 enyhén felvert tojás, egy kevés belőle félretéve a réteslapok “ragasztásához”
30 dkg borjúvelő
3 salottahagyma
1 kis csokor petrezselyem
frissen őrölt bors
1 db sóban eltett citrom héja
4 dl olaj a sütéshez

A borjúvelőt a hártyáktól gondosan megtisztítom (műkörmös konyhatündérek előnyben), hagymás-babérleveles vízben 20-30 másodpercig blansírozom, jeges vízbe szedem, majd lecsepegtetem és kicsit felaprítom. A salottahagymát finomra vágom és olívaolajon lassan megdinsztelem. A petrezselymet és a marokkói sózott citrom héját felaprítom, majd összekeverem a velővel, salottával, enyhén felvert tojással és tekerek bele borsot.

A réteslap csomagot kibontom, kiterítem és a lapokat hosszában elfelezem.
Egymásra teszem őket és elkezdem a “szivargyártást”:
A réteslap rövidebb oldalára teszek 3 kiskanálnyi velőmasszát, a lap két oldalát, jobbról-balról ráhajtom, megkenem a félretett felvert tojással és feltekerem, így egy kvázi szivar alakú csomagocskát kapok. Ha mindet elkészítettem, olajat melegítek és oldalanként 2-3 perc alatt szép pirosra sütöm, konyhai törlőpapírral bélelt tányérra szedem és még melegen tálalom.Nem vagyok egy velőrajongó, de ez valami eszméletlen finom, a sóban eltett citromtól különleges ízt kap. Klassz kis vendégváró falat! A foci VB első esti meccsére készítettem a fiúknak.


A velős “szivar” ötletét az Essencia főzőiskola 3séf kurzusán lestem el Vomberg Frigyestől.