Pasta alla Norma, másképp…

Divat mostanában újraértelmezni recepteket, új köntösben tálalni klasszikus fogásokat. Íme egy olasz klasszikus, a pasta alla Norma, kicsit másképp:

Hozzávalók:
1 nagy, feszes húsú padlizsán
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1ek balzsamecet
1 doboz hámozott paradicsom
1 csokor bazsalikom
1 doboz mini mozzarella, vagy 1 normál méretű mozzarella golyó, centis hasábokra vágva
extra szűz olívaolaj
200 g spagetti
frissen reszelt pecorino vagy parmezán sajt
frissen őrölt bors
tengeri só

Először is a padlizsánt vékonyra szeletelem, pár evőkanál olívaolajat felhevítek egy méretes serpenyőben és ezen sütöm meg a padlizsán szeleteket. Mivel a padlizsán csak úgy szívja magába az olívaolajat, lehet, hogy kell még olajat adni a serpenyőbe. Ha mindkét oldala szép pirosra sült, kiveszem és konyhai papírtörlőn hagyom, hogy a felesleges olaj lecsöpöghessen. Öntök még egy kis olívaolajat a serpenyőbe, majd a finom kockákra vágott hagymát és a vékony szeletekre szelt fokhagymát megdinsztelem és addig pirítom, míg a hagymának kis színe nem lesz. Ekkor hozzáadom a hámozott paradicsomot, az apróra vágott bazsalikom felét, majd hozzákeverek 1 evőkanál balzsamecetet és sózom, borsozom a szószt.
Közepes lángon addig főzöm az egészet néha megkeverve, míg szépen besűrűsödik. A spagettit a csomagoláson jelzett ideig. sós vízben megfőzöm, amikor al dente a tészta leszűröm de a főzővízből egy keveset félreteszek, ezzel lehet hígítani a szószt, ha szükséges. A tésztát beleforgatom a szószba és hagyom, hogy jól magába szívja az ízeket. Ha már annyira kihűlt, hogy kézzel is megfogható, kezdődhet a móka. Csak erős idegzetűeknek ajánlott, lehetőleg zen állapotban.
A padlizsán szeleteket feltekerem úgy, hogy mindegyik közepébe rejtek 1-2 kis golyó mini mozzarella sajtot, vagy egy normál méretű mozzarella golyóból vágott hasábot. Egyszerre mindig csak egyet, mert ha a padlizsán szelet nem volt túl hosszú, kitekeredik a bitang abban a pillanatban, ahogy leteszem. Minden padlizsántekercsre rácsavarok néhány ízes spagettit (kell hozzá türelem ... ), majd egy sütőpapírral borított tepsibe sorakoztatom. Bespriccelem olívaolajjal és 5-6 percig grillezem, közben imádkozok (nem sok sikerrel), hogy ne olvadjon ki belőle az összes mozzarella. Tálaláskor a tetejére pecorinot, vagy parmezánt reszelek és egy pohár finom vörösborral a kezemben fogadom meg, hogy legközelebb nem variálok és a hagyományos módon készítem Catania e híres tésztafogását.

Innen az ötlet.