Vanília... Még életemben nem volt negyvenegynéhány vanília rudam egyszerre, de most van, így vígan garázdálkodok. A mai, hirtelen ötletből támadt lekvár főzéshez egyből 4 rudat „pazaroltam”
Hozzávalók:
tisztított, hámozott őszibarack (a szőrös bőrétől kiráz a hideg)
cukor (én dr5ker 2:1 befőző cukrot használtam)
kiló gyümölcsönként 1 vanília rúd
kiló gyümölcsönként fél citrom leve
egy kupica fehér rum, vagy barackpálinka
sterilizált lekváros üvegek
Sterilizálom az üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, alaposan leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120 fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár.
A barackokat megmosom, max. 10 másodpercre gyöngyözve forró vízbe teszem, szűrőkanállal kiveszem, azon melegében (gumikesztyűben) lerántom a bőrét és cafatokra szedem, kidobom a magokat. Rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a befőző cukorral és beledobom a kettéhasított vanília rudakat, amiből kikapartam a magvakat (természetesen azok is a lekvárba kerülnek), majd 5 -8 percig főzöm. Hozzáadom a citromlevet, majd botmixerrel kicsit megdolgozom, az sem baj, ha marad benne 1-2 gyümölcsdarab. Belelöttyintem a rumot (vagy pálinkát) és még 1-2 percig kevergetve hagyom főni, majd kiveszem a sütőből a forró, csírátlanított üvegeket és belemerem a lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe, ott hűlnek ki szép lassan, másnapig rájuk sem nézek. Azután irány a kamrapolc!
