Gyerekkoromban, az Erdélyben tradicionálisnak számító örmény eredetű herán (vagy herány) tokányt általában disznóhúsból, ünnepnapokon az akkoriban még „fekete” vágásból származó borjúból készítette Édesanyám. Most nyúlcomb filéből főztem és merem állítani, hogy finomabb, mint az ünnepnapi borjús változat. Egy köret sem illene jobban hozzá, mint a puliszka.
Hozzávalók 4 személyre:
1 kg nyúlcomb filé, kockákra vágva
1 fej hagyma
2 ek vaj
2 dl száraz fehérbor
1 tk étkezési keményítő
1 ek mustár
1 dl tejföl
só, frissen őrölt bors
1-2 ágacska friss kakukkfű
A puliszkához, ha kevés az időm:
fél liter víz
2 csipet só
15 dkg kukoricadara
Ha bőven ráérek:
15 dkg kukoricadara
2 csipet só
hétszeres mennyiségű víz
A hagymát finomra vágom és a vajon megfonnyasztom, majd rádobom a kockákra vágott nyúlhúst. Sózom, bőkezűen borsozom, kevergetve megvárom, hogy kifehéredjen a hús. Mustározom, kicsit lepirítom, majd felöntöm a borral és fedő alatt puhára párolom (ha szükséges, pótolom a szaftot vízzel, az a jó, ha épp ellepi a húst). Amikor megpuhult, besűrítem a keményítővel elkevert tejföllel. Összeforralom.
A puliszkát attól függően készítem, hogy 20 perc, vagy 2 óra áll rendelkezésemre a tálalásig.
Ha kevés az időm, a gyors változat készül: felteszem forrni a vizet, 2 csipet sóval. Amikor forr a víz, beleöntöm a kukoricadarát és folyamatos kevergetés mellett addig főzöm, míg sűrű lesz, de nem kemény. A kevergetés fontos, mert odaég, hőforrás elzárása után, várakozó állásban is „dagad” . (Szinte mindig egy- két kanálnyit félreteszek tejes puliszkának, ez volt gyerekkorom kedvenc”levese”).
Ha van két órám a puliszkakészítésre, hétszeres mennyiségű vizet forralok, beleszórom a kukoricadarát és az elején párszor megkeverve, nagyon lassú tűzön 2 órán keresztül főzöm. Az íze klasszisokkal jobb, mint a gyors változatnak, de mivel az alja rendesen letapad, macerásabb a mosogatás. Valamit valamiért :-)
A tokányt a puliszkával és házi savanyúsággal tálalom.
