2011. február 18.

Ettetek már zsázsát?


A kerti zsázsa (Lepidium sativum) Európa-szerte ismert, termesztett, étkezésre is felhasznált növény. Számtalan néven szerepel a népnyelvben és a kertészeti irodalomban (például: salátatorma, vadmustár, szépítőfű, kányafű, kertitormafű, kerti rézsuka, kis zsázsafű) Eurázsia déli, illetve Afrika északi részein az emberi történelem kezdete óta ismerték, fogyasztották mint salátának való, illetve fűszer- és főzeléknövényt. Néhány ókori szerző tanúsága szerint a rómaiak afrodiziákumként, a nemi gerjedelmet elősegítő szerként tartották számon, ami nem igazolható ugyan, de annyi bizonyos, hogy a népi gyógyászatban a későbbiekben is általános erősítő, vértisztító, vérképző, légzőszervi hurutcsökkentő hatást tulajdonítottak neki.

A friss levelek íze kellemes, enyhén csípős, kicsit a mustárra vagy a tormára emlékeztet (nem véletlenül kapta a népnyelvben az ezekkel rokon neveket), ami a benne lévő mustárolaj-glükozidának, a glükotropeolinnek köszönhető. A növény baktériumölő, ún. fitoncid anyagot is tartalmaz. Jelentős C-vitamin tartalmán (30 mg/100 g) kívül karotint, B-vitaminokat továbbá jelentős mennyiségben különböző ásványi sókat, elsősorban káliumot, kalciumot, foszfort, nátriumot, jódot és vasat tartalmaz.

A Metro-ban vettem, salátába, szendvicsbe téve ettük.

Innen az okosság.

Ha tetszik a poszt, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.