Egyik reggel "nosztalgia" reggeliztünk, bolti felvágottakat. ÉP
elfáradt a közeli kisboltba és a régi idők emlékére vett turista szalámit,
sajtos párizsit, májast, meg kiflit. Évek óta nem ettünk ilyesmit, kíváncsiak
voltunk, mi maradt meg a régi ízekből, minőségből.
A turista szalámi illata a régi, de kinézetre nagyon zsíros,
az ízében is sajnos csak a zsírt érezni és találtam benne csontot. A kenőmájas
(egyik legnagyobb hazai márka, kilóját nagyjából annyiért mérik, mint a kacsamell
filét) hozza a retro feelinget, olyan az íze, mint a konzerv májkrémnek anno. A
sajtos párizsi színre is gyanús (természetellenesen lazacrózsaszín) és sajnos
ehetetlen:-(
Nem tudom, hogy tudják az ilyet emberi fogyasztásra
alkalmasnak minősíteni.
Apropó konzerv májrém: minap a pénztárnál sorban állás
közben megnéztem egy konzerv májkrém összetételét. Az élelmiszerekre az
összetevőket csökkenő mennyiségi sorrendben kell feltüntetni, ergó az elsőből
van benne a legtöbb. Szóval összetevők: VÍZ (?!?), máj (20%), ipari szalonna,
búzaliszt, csontokról mechanikusan lefejtett húspép...na itt hagytam abba az
olvasást.
Felvágottnak ezentúl is inkább sütök egy darab karajt, vagy
készítek házi májkrémet. Most éppen csirkemájból.
Hozzávalók:
fél kiló csirkemáj
4-5 ek kacsazsír (vagy vaj, de kacsazsírral finomabb)
1 nagy fej hagyma, vagy pár fej salotta
5-6 gerezd fokhagyma
só és frissen őrölt bors
1 ek morzsolt majoránna
A hagymát félkarikára vágom és kevergetve üvegesre
dinsztelem a kacsazsíron. Ha már kezd karammellizálódni, hozzáadom a zúzott
fokhagymát, majd a megmosott, letisztított májat. Tekerek rá borsot és bőven
adok hozzá majoránnát. Lefedem és néhány percig békén hagyom, aztán leellenőrzöm
a készültségi fokát. Addig sütöm csak, míg egy villát beleszúrva a távozó szaft
nem vörös. Akkor leveszem a tűzről, sózom és botmixerrel pépesítem. Van, hogy
ilyenkor öntök hozzá egy kis konyakot, volt, hogy kevertem bele szárított
vörösáfonyát. Van, aki mazsolát is tesz bele (én a mazsoláért annyira nem
rajongok). Csatos üvegbe kanalazom és hagyom kihűlni, majd beteszem a hűtőbe
dermedni, ahol állítólag eláll 1 hétig, de nálunk még nem nagyon érte meg a
harmadik napot.
Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.
4 megjegyzés:
"Lelőtted" a tervezett posztomat! Én is máj- és húspástétomokkal, vékonyra szelt sült húsokkal harcolok a felvágottak ellen. Ezekkel már akkor baj van ha kiveszik őket a színes fény alól és hazafelé elkezdik a vizet kiengedni magukból.
De van ám még egy jó megoldás: remek párizsit, virslit és deberceni kolbászt lehet kapni Ausztriában!
Bocs, nem volt szándékos:-) Írd meg kérlek, úgy, mint Te, olyan élvezhető stílusban úgysem tudok írni és nemcsak én olvasnám szívesen:-)
Amúgy igazad van, ha arra járunk fel is szoktunk tankolni rendesen, Dániából hazafele is bevásároltunk. Olyan, de olyan finom leberwurstot találtam, hogy sírtunk a gyönyörűségtől... Egyedüli gond az, hogy nekünk Ausztria messze van...maradnak a házi megoldások!
Míg Lányom iskolás volt,sok fejtörést okozott az örökös kérdés:Mit csomagolja uzsonnára.Ráadásul,ha azt mondom,hogy rossz evő volt,nem túlzok!Akkor kaptam rá a pástétomok gyártására. A májas gyakran szerepelt annyi változással,hogy mustárt és nagyon apróra vágott ecetes uborkát is tettem bele.
Zsóka, köszönöm az ötletet! Az ecetes uborkás változatot ki fogom próbálni én is!:-)
Megjegyzés küldése