2012. március 5.

Parasztreggeli


Életem első parasztreggelijét úgy nyolc évesen követtem el, akkoriban még „mindenes rántottának” hívtam.
Mostanában leginkább akkor készül, ha van maradék sült krumpli (ezúttal pár szem héjában sült darab volt), a többi hozzávaló mindig akad hozzá. Tartalmas, laktató fogás, olyankor kerül a reggeliző asztalunkra, ha késő délutáni, vagy est-ebédet tervezünk.

Hozzávalók fejenként:
1 nagy, vagy 2 kis méretű (héjában) sült krumpli
1-2 szelet (húsos) szalonna
1 fej hagyma, vagy 2-3 szál újhagyma
frissen őrölt bors
1-2 tojás
fél friss chili (opcionális)
reszelt füstölt mozzarella

Felcsíkozom a szalonnát, (új)hagymát és egy serpenyőben (öntöttvasban szeretem a legjobban készíteni), a szalonna zsírjában kicsit megpirítom. Hozzáadom a karikára vágott krumplit, pár percig pirul az is a zsírban, kicsit később hozzáadom a felvert tojásokat és keverés nélkül, közepes lángon hagyom, hogy megkössön a tojás. Elzárom alatta a tüzet, rászórom a reszelt sajtot, meg az aprított chilit, tekerek rá borsot és lefedve hagyom 1-2 percig, hogy megolvadjon a sajt, közben lehet teríteni, kenyeret szeletelni. Sózni nem szoktam, nekem elég sós a szalonnától, de akinek nem, sózza meg.
„Ma úgysem megyek sehová” napokon újhagymával, koktél paradicsommal élvezendő.