Hetekkel ezelőtt irigykedve olvastam gasztroblogger kolleginák beszámolóit a finomabbnál-finomabb
dagasztás
nélküli
kenyerekről, nekem akkortájt csak a
sörös kenyér ment elég jól, azt meg egy idő után azért meglehet unni! Aztán az első sikeren felbuzdulva, most már naponta készül itthon a
kenyér, eddig csak fehér lisztből, fedeles jénaiban vagy
cserépedényben. Tegnap este sült az első olyan, ami fele-fele arányban sima fehér lisztből (BL55) és teljes kiőrlésű búzalisztből készült. Elégedett vagyok, ugyanolyan finom, ropogós héjú, lyukacsos, kicsit „nedves”.

Holnap igazi „barna” kenyeret készülök sütni, melasszal.